Az egyik legcsodálatosabb dolog, ami az emberiséggel kifejlődött az a sokrétű kommunikáció. Talán egyetértesz velem, hogy milyen sok lehetőség adódik belőle. 

A marketingben, értékesítésben, üzleti életben kiemelten fontos szerepe van, hiszen ezáltal ismernek meg a vásárlók. Nincs más feladatod, mint az ő nyelvükön beszélni... de ez még nem minden. Ez csak egy TV, ha így kommunikálsz a külvilággal. Arra kell törekedned, hogy ne csak beszélj, hanem beszélgess!

Figyelj, hallgass, kérdezz és válaszolj!

A korábbi munkahelyem egy amerikai érdekeltségű cég volt, így nem csoda, hogy "kinti" dolgot kipróbáltunk tulajdonosi kérésre. Ilyen volt az az üzletpolitika is, ami önhibáján kívül nem lett elég sikeres a cégnél.

Ez a vezetési technika arra épít, hogy a dolgozókat bevonja a cégvezetésbe, "tulajdonosi" státuszba emeli a munkavállalókat, akik így saját felelősségük tudatában többet tesznek a cég céljainak eléréséért.

Attól függetlenül, hogy nyugodtan mondhatom, hogy a létező leglehetetlenebb célkitűzéseket találta a ki a vezetőség, mint teljesítendő terv, ez az "amerikai bullshit" lehetett volna életképes, és biztos vagyok benne, hogy lehet is. Bízom benne, hogy sokan helyezik ilyen alapokra a saját vállalkozásukat. 

Pontosan azt az ideológiát tanítja, amire a lojális dolgozó 5 lépésben című "cikkemben" is utaltam. Vond be a dolgozókat a belső körbe. Legyen számukra is dicsőség, értékteremtő feladat veled dolgozni.

• A dolgozókat megismertetik a vállalat pénzügyi mutatóival,
• bevonják a döntési mechanizmusokba és
• a tervek, vagy a terven felüli teljesítményekért ösztönzőket adnak a munkavállalóknak. A tervek között heti/havi célkitűzések szerepeltek osztályonkénti bontásban, valamint egy nagy közös célkitűzés éves szinten minden dolgozónak.

A felelősségérzet kialakítását azzal fejleszti ez az üzleti modell, hogy minden dolgozó alaposan megismerheti a mutatók alapján, hogy az ő munkája pontosan milyen hatással van a cégre. Megvizsgálhatja, hogy költségcsökkentéssel vagy termelékenységgel tud többet tenni a cégért (pl. egy csavar üzemben a menetmetsző mellett álló munkatárs egy kis odafigyeléssel elérheti, hogy kevesebb selejt készüljön, vagy a gyorsabb alapanyag betöltéssel többet tud termelni adott idő alatt.).

Lehetőséget nyújt a rendszer arra is, hogy a társosztályok munkáját megismerje mindenki, betekintsen a folyamatokba (pl. megy a szitkozódás, hogy a beszerzés megint nem tudott időben alapanyagot biztosítani a traktor gyártáshoz, biztos egész nap kávéznak.. miközben a valóságban az alapanyag időben meg lett rendelve, már úton van, de a határon megfogták, mert a bevándorlók miatt x napja áll a forgalom) sőt a javításra is lehetőség van. Ez a rendszer, ha komolyan gondolják a használatát: kialakít egy erős vállalati kultúrát, egy összehangolt kommunikációt, amit forintban mérhető haszonra lehet fordítani. 

Ha jobban belegondolsz, akkor ez az üzletpolitika a te cégedet is felemelheti, javíthatja a termelékenységet, az ügyfélkezelést és az anarchikus állapotokból átszellemült tettre kész dolgozókat faraghat.

Íródott róla egy szuper könyv, ajánlom, hogy olvasd el és döntsd el: Amerikai bullshit vagy a céged jövője?

A könyv: Jack Stack: A nagy üzleti játék

(A könyvet itthon atom nehéz beszerezni, antikvárban talán.. nem egy mai darab, de sok olyan ötlet van benne, ami megfogadható. )

.. és miért gondolom ezt? Azért mert az én osztályomat megreformálta a játék. Egy összetartó csapatot formált belőlünk, akik rendre teljesítették  a havi terveket. Volt olyan hónapunk, amikor 152%-kal!

Nemrégiben az egyik ismerősöm azt mondta, hogy "klassz ez a blog, de egy kicsit hektikus vagy, miért nem szakosodsz egy témára inkább..". Aztán gondolkoztam ezen és rájöttem, hogy nem akarom magam beskatulyázni, mert...

(Ez egy kicsit messziről fog indulni, sőt talán egy kicsit nyálasnak is fog tűnni, de a végén szerintem egyet fogsz velem érteni.. :) )

Szeretném, ha a világ egy jobb hely lenne. (vidámabb, nyugodtabb, sokszínűbb.. jó tudom, egy kicsit idealista vagyok, és nagyon naiv..)

Nemrégiben jött a bogár, hogy újra futni szeretnék, így a nyakamba vettem a plázát és az internetet, hogy megkeressem a megfelelő cipőt. 

Tudtam magamról (egészséges önkritika..), hogy:

• valószínűleg rövid életű lesz ez a lelkesedés, ezért túl nagy anyagi befektetést nem kell tenni ez ügyben, viszont
• ha tévedek és mégis rendszeres lesz ez a fajta mozgás, akkor olyan cipő kell, amiben nem újul ki az ízületi gyulladásom

Ergo kellett egy olcsó, de jó cipő. 1-2 napnyi téblábolás és számtalan cikk és webáruház után (a pláza gyorsan kiesett, mert nem szeretem a tömeget, és az egyetlen cipő, ami tetszett nem volt a méretemben..) végül megrendeltem a netről A CIPŐT.

Sok-sok-sok cipőt néztem meg, és végül a Dechatlonból választottam egyet azért, mert a termékleírásban volt valami, ami meggyőzött. Nem csigázlak, ez a kis extra egy videó volt.

Egy nagyon egyszerű, és hangulatos kis fél perces mozgókép, ami bemutatta használat közben a cipőt, valamint szétvagdosva egy strapa próbán is. Az a videó annyira meggyőzött, hogy eszem ágában sem volt elmenni és felpróbálni.. egyből megrendeltem.

A termékleírásokba azért is jók az ilyen kis extrák, mert pl. Youtube-ról behúzva rögtön van egy extra csatornád, ahol rád találhatnak. Egy néhány mp-es videó sokkal hatékonyabban tud vágyat kelteni, mint egy többsoros bekezdés, hiába írsz le sok-sok részletet.. 

Ma már egy közepes árkategóriájú fényképezővel vagy épp egy jobb mobillal is tudsz ilyen néhány mp-es kis videókat készíteni. Körbeforgatod a terméket, megmutatod használat közben, eleje vége főcímet pedig Movie Makerrel is tudsz hozzá tenni. :)

Ne felejtsd el, a termékleírásnak nem az az elsődleges feladata, hogy a paramétereket közölje, hanem az, hogy megmutassa az érdeklődőnek, hogy ez a megoldás a problémájára. Vágyat keltsen, eladja a terméket. 

Használj bátran videót akkor is, ha nincs még anyagi kereted profi eszközökre, a vásárlók ezzel sokkal megbocsájtóbbak..  ;)

Korábban már írtam a piackutatásról egy kis ízelítő cikket. Ezt a gondolatot tovább vittem, és tegnap debütált a Sales Blogon a cikk folytatása. 

Fontosnak éreztem tovább vinni ezt a témát, hiszen nem csak  marketinghez ad ötleteket, információkat, hanem a stratégiai döntésekhez is racionális alapot ad. Így nem kell wannabe vállalkozónak lenned ezentúl és intuitív módon belevágni kockázatos üzletekbe.

Többek közt a miért, hogyan és persze a mikor kérdésekre kerestem a választ az új cikkben. Ha érdekel a téma (márpedig, ha vállalkozol, akkor szükséged van rá..), gyere és olvasd el a Sales Blogon! :)

Mire jó, ha lojálisak a munkatársaid? Szinte bármire. Viccen kívül, arra, hogy a vállalkozásod ne csak megéljen, hanem szárnyaljon. A nagy felfedezések, történelmi események soha nem abból lettek, hogy valaki megcsinálta, amit muszáj. Sokkal inkább abból, hogy többet tett, mint amit vártak tőle, szorgalmasabb, motiváltabb volt. 

Ugyan így van ez a Te vállalkozásoddal is. Ha sikerül olyan emberekkel körülvenned magad, akik hozzád hasonlóan hisznek a cégben, akkor együtt sokkal többre lesztek képesek, mintha csak Te egyedül tennéd oda magad. (Ugye Te odateszed magad, és hiszel benne, hogy jó amiért dolgozol?)

Gondolj csak bele, egy lelkes eladó több terméket tud értékesíteni pusztán azzal, hogy kedves és segítőkész a vásárlókkal. Egy motivált marketinges sokkal ötletesebb, izgalmasabb, figyelemfelkeltőbb módokat fog kitalálni a vevőszerzésre, vagy egy elemében levő fejlesztő gigászi léptékkel tudja megnyomni a termékfejlesztést, ésatöbbiek... ha HISZNEK BENNE. A cégben, a munkájukban, önmagukban! :)

Tehát: szükséged van a lojális, tenni vágyó munkatársakra. 

Hogyan lesznek ilyen embereid?

1. ha korrekt, versenyképes fizetéssel jutalmazod őket
2. ha teret és támogatást (dicséretet, építő kritikát) kapnak ahhoz, hogy 110%-ot nyújthassanak
3. ha felnőttként kezeled őket, társként bánsz velük, akikkel együtt húzod a szekeret
4. ha ébren tartod a versenyszellemet, pl. negyed éves teljesítmény célokkal, amiért az ajándék nem csak pénz lehet, hanem közösségépítő programok is
5. ha csapatot építesz és nem dolgozói létszámot növelsz.

Ha ezeket szépen beépíted a napi rutinba, hidd el, hogy a munkatársaid a vállalkozásod legértékesebb alapanyagai lesznek, nem pedig használhatatlan tömegtermékek. 

Teremtsd meg az alapokat, hogy a munkatársaid sajátjuknak érezzék a céged sikerét! Hajrá! :)

Van egy kisbolt, ahova nap-mint nap betérek a kis ásványvizemért, és a reggelimért. Az itteni eladó srácok nagyon udvariasak, és minden nap jut egy-egy kellemes kis bók, egy cseppnyi udvarlás a vásárlás mellé. 

Személy szerint én ezt imádom. Igazán nőnek érzem tőle magam, és az a 2 kedves szó fel tudja dobni a legborúsabb, legfáradtabb hétfő reggeleimet is.

- De vajon tényleg szükség van erre a vásárláshoz? Hogy ne valamelyik másik boltba menjek be reggelente? Hiszen van mellette még 2 bolt..  

Gondolj csak bele a szórakozóhelyeken és az éttermekben is bevett szokás, hogy ahol lehetőség van az élelmesebb felszolgálók, pultosok oda-oda csempésznek egy egy kedves szót a busás borravaló reményében. 

- Ez vajon  szín tiszta haszonlesés, vagy azért van mögötte más is?

Azt gondolom, hogy azoknak az embereknek a többsége, aki eladó/értékesítő/pincér a döntő többsége humán és pörgős típusú ember. (Erről részletesebben itt, ha még nem ismered Orsi rendszerét.) Ennek pedig az a jelentősége, hogy nekik igen magas a szociális érzékenységük. Könnyen teremtenek kapcsolatot. .. és mint tudjuk ez a fejlett szociális kapcsolat az, ami minket embereket mássá tesz, mint a többi élőlényt. Erre vagyunk programozva, szeretjük, ha kedvesek velünk, ha megkülönböztetett figyelmet kapunk másoktól. 

(természetesen vannak kivételek, akiknek ez az ártatlan kis flört is már tolakodás, de a nagy többség számára ez egy jól eső gesztus.)

Összességében, azonban nem érzem haszonlesésnek, persze az ügyesebbeknek hoz hasznot, de őszintén azt gondolom, hogy nem csak ezért kedvesek az ügyfelekkel. Én is szeretek vidáman, mosolyogva foglalkozni a partnereimmel, és hiszek benne, hogy ezt ők is érzik és szeretik. Nekem is jó érzés és nekik is, ez az igazi win-win együttműködés.

Mi az, ami befolyásolja a vásárlásainkat? Azaz, hogy

• hol vásárlunk
• mennyit költünk
• adunk-e jattot
• visszatérünk-e és ha igen, milyen gyakran?

Ezekre mind-mind hatással van az, hogy milyen élmény az adott helyen/ szolgáltatónál vásárolni. Egy apró figyelmesség: legyen az egy köszönő lap, vagy egy kocka csokoládé, egy kedves szó, egy kacér kacsintás mind-mind olyan élmény, ami visszahozhatja a vásárlót, vagy éppen tágabbra nyithatja a tárcáját. Több, mint amire számított, mielőtt először költött nálad... ez a kulcs. 

És azért valljuk be, ezek nem olyan nagy tételek.. Néhány forint, és egy tudatos döntés kell hozzá. Az, hogy AKARD ÉLMÉNNYÉ TENNI a vásárlást. (Erre persze a munkatársaidat is motiválni kell, hiszen csak akkor működik, ha szívből jövő és őszinte az a gesztus, ehhez pedig annak is akarnia kell, aki elad!)

Szóval, nekem bejön a flört! :)

Keresd meg Te is, hogy a Te vállalkozásod hogyan tud egy kis extrát, egy kis udvarlást adni az ügyfeleknek és hidd el, örömmel fognak visszatérni hozzád. 

Vannak olyan tipikus hibák, amelyek mellett egyszerűen nem lehet elmenni. A sok csatornás kommunikáció lényege, hogy sokféleképpen kommunikálj, nem az, hogy sok helyen mond ugyan azt. (Erről a múltkor tettem fel egy helyes kis infógrafikát már.)

Itt az ideje, hogy néhány tipikus hibára is felhívjam a figyelmedet, hogy ezentúl Te is profi közösségi kalóz legyél.. :)

1., Klassz, hogy mindent meg lehet osztani automatikusan az egyes csatornákon (Facebook és Twitter összekötés, vagy éppen Instagram és Facebook..), de a lehetőségeidhez mérten ritkán használd ezeket a funkciókat, mert mindegyik felület másra való.. máshogyan kell elmesélni ugyan azt, hogy ne legyél unalmas, sablonos.

2., Túl sok hashtag. Én is nagyon szeretem őket, de 1-1 poszthoz MAXIMUM 3 db. Különben elviszi a fókuszt a tartalomról az ide-oda kattintgatás.. Erre pl. a Twitter 140 karaktere kevés is, de már a Pinterest is letiltja a bejegyzésed, ha túl sok a kettőskereszt benne.. 

3., Túl sok belőled. Sajnos mindig akadnak olyan ismerőseink, akik nem tudják mennyi az elég. Ha kirándulni mennek 5 percenként dobnak fel egy-egy újabb szelfit a tengerrel a háttérben. Ha egy gazdagabb élménybeszámolót szeretnél megosztani az ismerőseiddel, akkor a nap végén tedd fel egyben a képeket.  Fogd vissza magad, nem kell minden egyes percedet megosztanod a közösségi hálókon. (még akkor sem, ha különböző csatornákon teszed ;)) Céges profilokkal pedig ez hatványozottan igaz lehet, kivéve ha hírportál vagy női divatáru kereskedő vagy, mert az elbírja az óránkénti 25 posztot...

4., Jelölgetés. Azt hiszem ez az egyik legutálatosabb dolog a világon, amikor vad idegenek bejelölnek, vagy elkezdenek követni és kérik, hogy tegyem viszont ezt én is, mert ő ismerősöket, követőket gyűjt. Majd ha akarlak, akkor követlek, de addig.. csak azért mert Te felkérsz rá, nem foglak követni.. Ellenben, ha beszélgetést kezdeményezel, válaszolsz a kérdéseimre, akkor valószínűleg megkapod a figyelmem, a hűségem.

5., Túl sok idézetet posztolsz. Tudom, hogy rengetegen imádják őket, és szép számmal lehet vele lájkokat gyűjteni, de az neked mire is jó? Attól lesznek igazi barátaid, akikkel beszélgethetsz, akik segítenek ha szükséged van rá? Szóval, idézet csak akkor, ha az tényleg nagyon jó. Minden más esetben örülj neki magadban :)

6., Álneves profilok. Nem is értem, miért nem ezzel kezdtem. Azt hiszem, hogy kinőttünk az IRC korából, amikor még menő volt Napocska121-nek lenni a chaten. Ha véleményt tudsz formálni, akkor a neved és az arcod is vállald. Pláne a közösségi felületeken. A naplementés profilképű Nagy Pétereket nem szoktam visszaigazolni, hiszen tucat név.. 

7., Cég vagy Magánszemély- akármilyen picurka is a vállalkozásod, ne keverd a munkát a privát profilodra.  Legyen egy céges oldalad (nem profil!) és azon kommunikálj. 

Te melyikkel szoktál botlani a felsoroltak közül?

Őrült nagy, és felháborító baromságot olvastam egy hírlevélben nemrégiben. Egy amerikai kutatás alapján íródott a cikk, ami szépen megállapított, hogy  a tartalom fabatkát sem ér a honlapokon.

A kutatásról dióhéjban:

•  a vizsgált honlapok a magas vérnyomásról szóltak
•  a tesztalanyoknak el kellett dönteniük, hogy melyiknek hisznek.

Az egyik legidegesítőbb dolog a világon, amikor kitalálok valami nagyon klasszat, és egy fél óra múlva elfelejtem. Aztán napokat törhetem rajta a fejem, akkor se lesz belőle semmi.. 

Gondolom ezzel Te is szoktál így lenni. Szerencsére ma már annyi kütyü van nálunk, hogy azonnal tudunk írni egy rövid kis feljegyzést, téma címet vagy éppen hangjegyzetként menteni egy-egy ötletet. Ahhoz, hogy ezekből ne csak kallódó fájlok legyenek később, dedikálj  magadnak minden napra (vagy legalább hetente egyszer) néhány percet, hogy leülj, átnézd, meghallgasd, és írj belőlük egy-egy vázlatot: